Naphimnusz Park


Készült 2001-ben, a kerámia alkotásokat Várkonyi Maréza készítette.

Assisi Szent Ferenc (1182-1226)

Naphimnusz

Ferenc e legnépszerűbb és legismertebb művének, "a Naptestvér énekének" keletkezését a Perugiai Legenda meséli el minden részletével együtt (43.44.51.100). Eszerint a Naphimnusz ujjongása Ferencben nem a sikerek csúcsán, a természet szemlélése közben, a lelkesedés tetőfokán született meg. Éppen ellenkezőleg, szinte a mélyponton. Megírásakor Ferencet szemfájása és egyéb betegségei kínozták, nem tudott aludni, viskójában egerek zavarták, lelkére sötétség nehezedett.

Itt hirtelen megértette, mi vár rá az Úrnál. "Nekem tehát ezentúl nagyon kell örvendeznem betegségeimben és gyötrelmeimben, vigaszt kell találnom az Úrban, és mindig hálát kell adnom az Atyaistennek és egyszülött Fiának, Urunknak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nekem juttatott nagy kegyelemért és áldásért, hogy tudniillik irgalmasságában engem, méltatlan kis szolgáját, még mint testben élő embert kegyes volt országáról biztosítani. Ezért az Úr dicséretére, a mi vigasztalásunkra és szomszédaink épülésére új dicsőítő éneket akarok szerezni az Úr teremtményeiről, melyeket nap mint nap használunk, és amelyek nélkül nem élhetünk, de melyek által az emberi nem súlyosan vét Teremtője ellen. Naponta hálátlanok vagyunk ekkora kegyelemért, mert nem dicsérjük úgy Teremtőnket és minden jó adományozóját, ahogy illenék."
Az utolsó két strófa kivételével 1225 áprilisában született. Az olasz irodalom umbriai dialektusban írt egyik első emléke ez, csak két régebbi szövegemlékről tudunk.

 

Naphimnusz

Cantico Delle Creature


1  Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
    Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
    És minden áldás.
2  Minden egyedül téged illet, Fölség,
    És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
3  Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
    Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
    Aki a nappalt adja
    és aki reánk deríti a te világosságod.
4  És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
    A te képed, Fölséges.
5  Áldjon, Uram téged Hold nénénkért
    és minden csillagáért az égnek;
    Őket az égen alkotta kezed fényesnek, Drága Szépnek!
6  Áldott légy, Uram, Szél öcsénkért,
    Levegőért, felhőért, jó és rút időért,
    kik által élteted minden te alkotásodat.
7  Áldott légy, Uram, tégedet Víz hugunkért,
    oly nagyon hasznos ő,
    oly drága, tiszta és alázatos.
8  Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért;
    Vele gyújtasz világot éjszakán.
    És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
9  Áldott légy, Uram, Föld-anya nénénkért,
    Ki minket hord és enni ad.
    És mindennemű gyümölcsöt terem,
    füveket és színes virágokat.
10 Áldott légy, Uram minden emberért,
    ki szerelmedért másnak megbocsát.
    És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
11 Boldogok, kik tűrnek békességgel,
    Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
12 Áldott légy, Uram, a testi Halálért, mi Testvérünkért,
    Aki elől élő ember el nem futhat.
13 Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
    És boldogok, akik magukat megadták
    te szent akaratodnak,
    Második halál nem fog fájni azoknak.
14 Dicsérjétek az Urat és áldjátok,
    És mondjatok hálát neki,
    és nagy alázatosan szolgáljátok.

(Sík Sándor fordítás)

A MAGYAR ALVERNA


A mátraházai Magyarok Nagyasszonya kápolna harangja csendül. A harang szava égi szózat: ég és föld összetartoznak. A földnek kitüntetett helyei a szenthelyek, ahol a földi ember közelebb érzi magát Istenhez. A mátraházai kápolna területe kettős ajándéktól Szent hely. Az első ajándék, amit Assisi szent Ferenc adott a világnak: a Naphimnusz. A második ajándék, melyet Krisztus uruk adott Szent Ferencnek a lángoló istenszeretetéért: az Öt Szent Seb. E kettős ajándék művészi megjelenítése avatja a Mátra oldalát Assisi szent Ferenc szent emlékhelyévé

1. A NAPHIMMUSZ PARK

A Naphimnusz a teremtett világ testvériségének a himnusza. Az antik világ gondolkodása szerint négy őselemből tevődik össze a világ: levegő, tűz, víz, föld. Hogyan lesz ebből a négy őselemből Szent Ferenc lelkében a testvériség himnusza? Hite és költői tehetsége alapján. Hittel, a teremtés hitével szemléli a világot. Az ember a teremtettsége által rokon a teremtés többi valóságával. De nem egy közömbös világgal, hanem az embereket némán szolgáló, emberbarát világgal. Mint jó testvérek egymást szolgálják. Költői képzelete e testvériség átélésén szárnyal fel. Ifjú korában olvasta Artúr király lovagjainak történetét. Artúr királlyal a lovagok egy kerek asztal körül ültek. A kerek asztalnál nincs főhely, Mind egyenlők. Ő ezt a legendát élte át a teremtett világban. Ezt a legendát élte át akkor is, amikor testvéreket gyűjtött maga köré. A minden testvériség eszméjében élt. Milyen jóságos az éltető nap, a szelíden világító hold, az esőt hozó szél, a sötétséget elűző tűz, és a minket tápláló föld. Nem tudnak a saját jóságukról. Némán és ingyen szolgálnak nekünk. Ez a néma, hűséges ésjóságos szolgáló készségük annyira meghatja Ferencet, hogy kényszerítve érzi magát helyettük és nevükben hálát adjon Istennek. Ez a hála tör ki belőle a himnusz magasztos hangján. És ha testvérek, a családfőt és a család tagjait meg kell nevezni. A családfő a Teremtő, a testvérek a nap, aki urunk és bátyárik, a hold a nénénk, a levegő, a szél az öcsénk, a víz a húgunk, a tűz a másik bátyánk, a föld az anyás nénénk E nagy, jóságos és szolgáló néma család láttán megtelik a szíve hálával, Örömmel és feltör belőle a mindezeket alkotó teremtő előtt a boldog felkiáltás: áldott légy Uram! Mint Jézus bevonulásakor a népből: Áldott aki jön az Ur nevében! Mint Balassiból a tavaszi megújuláskor: Áldott Szép Pünkösdnek gyönyörű ideje! Ferencben a boldog felkiáltás nem akar megszűnni: Áldott légy.. .Áldott légy.. .Áldott légy....

Kit kell először áldani? A Teremtőt. A minden testvériség forrását.

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tied a dicséret, dicsőség és imádás
És minden áldás.
Mindez egyedül Téged illet Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja
.

A teremtés élén a nap áll. Ő éltet mindent. Pazarló gazdagságából táplálkozik a föld Gazdagsága miatt hatalmas Úr a nap. Artúr király lovagjai is tudják azért, hogy ki az úr, ha mindnyájan egyenlők is. A nap is hozzánk hasonló a teremtettségében, de nem kényúr, hanem ajándékozó Úr. Es bátyánk, a teremtésben, ő a legidősebb. Ferenc tudja igazán csodálni a napot, nem a jól fűtött, légkondicionált szobákban lakók, ő aki önkéntes szegénységben darócruhában didergi át a telet, ő tud igazán örülni a nap melegének, és Ő a félig vak ember a fénynek, mely által látható a teremtett világ. A hívő embernek a nap a Fölséges képe. Akkor emelkedik a vers a névszói állítmányok halmozásával a csúcsra: "és szép Ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes: a te képed Fölséges".

Áldott légy Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen Urunk-Bátyánk a nap,
Aki a nappalt adja, és aki ránk deríti a te világosságod.
Es Szép O és sugárzó, nagy ragyogással ékes
A te képed Fölséges

A nap után a hold következik, mert ő a csillagseregével folytatja a nap ragyogó és kemény fénye után szelíd és lágy fénnyel a világítást. Szelídsége és lágysága női tulajdonság: ő a Nénénk. Ferenc a nőben a megfejthetetlen titkot tiszteli: Klárában a Jézus szűz jegyesét, Jakoba asszonyban az anyai jóságot. Őket csillagok veszik körül. A nő tisztelete nélkül a férfi nem igazán férfi, a nő nem igazán nő. Titok nélkül kiüresedik a világ.

Áldott légy Uram, hold Nénénkért
És minden csillagaiért az égnek,
Őket az égen alkotta kezed fényesnek,
Drága szépnek

Az égi dolgok után következnek a földi dolgok. Első a levegő, láthatatlan és mégis van. Amozgását érezzük: a szellő susogásának örülünk, a vihar felhőket hajtó erejét féljük. Ferenc a virgonc és rakoncátlan öccsét ismeri fel benne, ki fagyos leheletével csontig átjárja. De ő hozza az áldott esőt is, megtermékenyíti a földet. Szegény Ferencnek elegendő oka van arra,hogy áldja érte is az Istent.

Áldott légy Uram szél Öcsénkért,
Levegőért, felhőért, minden jó s rút időért,
Kik által élteted minden te alkotásod

Lent a földőn a víz csordogál. Ferenc a vízhez hajol le a leggyengédebb szeretettel. Ő a kedves húga. Milyen szép tulajdonságai vannak. Először is hasznos, aztán ami még szebb: drága, tiszta és alázatos. Drága, mert szeretetre méltó. Hányszor hajolt le a Rivo Torto patakhoz, hogy a testvérével a sziklalapon elrágott, száraz koldus kenyér édes ízére a patakból üdítő vizet igyon. Ennek az íztelennek mondott ital jó ízét nem érzik azok, akik válogatott italokkal élnek. És tiszta, ő tisztít meg minden szennyest és ő mégis tiszta marad. És alázatosan, csendesen folydogál lent a partok között. Ferenc látta a szentföldi útján a viharzó tengert, de neki a vizet a Rivo Torto patak jelent. Ő, a szegény koldus tudja érte igazán áldani az Istent

Áldott légy, Uram víz Húgzinkért,
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.

Van még egy bátyánk a Tűz. A pogány mitológia szerint a tüzet egy lázadó isten hozta le az égből, és azóta a pusztítás és a lázadás szolgája lett a világban. Nem a tűz volta miatt, hanem az emberek rosszakarata miatt. Ferenc bátyjaként csodálja, mert megvilágítja a félelmetes éjszakát. Lobogó ereje nélkül a föld embere dideregne a hidegben. Ferenc a vízre lehajolt, a tűzre felnézett, mert még a lobogásában a lélek vidám szárnyalását, extázisát is meglátta benne. Földhöz ragadtságunkban felemelkedünk, hogy érte is áldjuk az Istent.

Áldott légy Uram, tűz Bátyánkért,
Vele gyújtasz világot éjszakán,
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Az antik világban az utolsó a föld, akit ő is kenyér adó anyának tisztel. De mintha botlásnak érezné az anya szót, mert nem tőle lettünk. Kijavítja, ő is nénénk, dajkáló nénénk. Velünk együtt ő is teremtmény, szolgáló szeretetében mellettünk áll. Fölöttünk az Isten van egyedül. Kenyeret ad, jóízű gyümölcsöket, és azon felül színes virágokat, léttöbbletet. Ferenc, a költő szentesíti a szépség, a költészet, a művészet jogát, ami túl van a hasznosságon, de nélküle nem élhetünk emberként. Van hát érte is áldanunk az Istent.

Áldott légy Uram, Földanya- Nénénkért,
Ki minket hord ás enni ad,
És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat.

A pogány világ gondolkodása az anyagi világgal befejeződött. Ferenc az emberben látja a legcsodálatosabb teremtményt, akit a Fölséges Isten koronával vár az égben. De nem ingyen. Az embernek tűrni is kell tudni: eltűrni a testi mivoltunk terheit. És ami a legnehezebb: tűrni az emberi megbántásokat. Csak azok érdemesek a koronára, akik a Miatyánk emberei: tudnak megbocsátani. Ferenc emberszeretete nem olcsó jóságoskodás. De akik a harcot megharcolták, azokért áradó szívvel mond áldást.

Áldott légy Uram, minden emberért, ki szerelmedért másnak megbocsát,
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok akik tűrnek békességgel,
Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Oda azonban a halál vezet, mely elől élő ember el nem futhat. Ő is szolgáló Testvérünk. A nagy Kapunyitó. Ő az első halál, akitől nem kell félni. A Jelenések könyve szerint van egy második halál, az a jaj, a kárhozat, mit magának készít a megátalkodott ember. Az első halálhoz mintha angyalok kórusa énekelné: Boldogok, kik magukat megadták te szent akaratodnak.

Áldott légy Uram, a testi Halálért, mi Testvérünkért,
Akitől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, kik magukat megadták te szent akaratodnak,
A második halál nem fog fájni azoknak

A Naphimnuszt az apostol Ferenc zárja le. Hozzánk szól. Folytassuk az Ő hálaadását. Ne legyünk némák a teremtett világban. Szolgáltassunk igazságot Istennek, és éljünk testvérként a teremtett világgal és az emberekkel. Igy lesz a földi élet a minden testvériség himnusza. Ma lett, nyolcszáz év múlva a jövőbe látó Szent himnusza igazán időszerű, amikor a testvériséget megtagadó, mohó kizsákmányolástól védeni kell. A teremtett világ nem rabszolga, hanem áldott testvér.

Dicsérjétek az Urat és áldjátok,
Mondjatok hálát neki,
És nagy alázatosan szolgáljátok.

+

A Naphimnusz Parkban ezt a tíz versszakot jeleníti meg Várkonyi Maréza, mátrafüredi keramikus színezett kerámia domborműben. A Parkba Fenyvesi László, mátrafüredi fafaragó diszes kapuján lépünk be. Az Út követi a vers vonalvezetését. Az égieket a dombon szemlélhetjük, a földiekhez le kell ereszkednünk, a halál testvérhez azonban nem lejjebb, hanem ellenkezőleg hét lépcsőn felfelé kell emelkednünk Eddig a háttér az erdő volt, itt a háttér - szinte jelképszerűen - az Ég. Végül ismét egy kapun keresztül hagyjuk el a cserjékkel szegélyezett, virágokkal díszített parkot.




képek
vissza a főoldalhoz